Ikarus 555
| Ikarus 555 | |
| Gyártási adatok | |
| Gyártó | Ikarus Karosszéria- és Járműgyár |
| Gyártásban | 1957 |
| Legyártva | 1 db |
| Típus | távolsági |
| Utasparaméterek | |
| Ülőhelyek száma | 53+1 db |
| Méretek | |
| Hosszúság | 11 030 mm |
| Szélesség | 2500 mm |
| Magasság | 2800 mm |
| Műszaki adatok | |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
| Maximális sebesség | 100 km/h |
| Motor | JAFI D-813 boxer |
| Működési elv | négyütemű, dízel |
| Hengerszám | 8 |
| Teljesítmény | 199 LE / 146 kW |
| Sebességváltó | hatfokozatú Tele-Mekan |
| Rugózási rendszer | első tengely: tekercsrugó hátsó tengely: laprugó |
Az Ikarus 555 az Ikarus gyár távolsági autóbusz prototípusa volt, amelyből egyetlen kísérleti példány készült.
Története
Még éppen hogy csak elkezdett igazán felfutni az Ikarus 55-ös típus, amikor a gyár tervezői már annak utódján kezdtek el dolgozni. Ennek a munkának lett az eredménye, a már 1957-ben elkészülő 555-ös típus.[1] A jármű építésében két mérnök neve kiemelendő: Michelberger Pál, a vázszerkezet tervezője és Deák László, a formatervező.[2] Közvetlen elődjéhez hasonlóan ez a jármű is farmotor konstrukcióban épült, azonban az 55-östől és gyakorlatilag a teljes magyar autóbusz palettától eltérően boxer motorral szerelték fel. Ezt a hajtóművet a Járműfejlesztési Intézet tervezte meg és a Csepel Művek gyártotta le az Ikarus számára. 200 lóerős teljesítményével hosszú időn át a legerősebb Magyarországon gyártott motor címet viselte, azonban sorozatgyártásra, csak úgy, mint az 555-ös típuséra, nem került sor.
Az autóbusz tervezésénél fontos szempont volt, hogy végre el tudják hagyni a drágán előállítható, íves tetőablakokat. Emiatt megemelték az ablakok magasságát, illetve azok, a hatékonyabb szellőzés érdekében 1/3-ad részben nyithatókká váltak.[1]
A prototípus az általános próbakörök lefutása után megjárta az 1958-as Budapesti Nemzetközi Vásárt is, azonban sorozatgyártásba soha nem került.[3] Ennek két fő oka, hogy az Ikarus 55-ösre továbbra is hatalmas volt az igény és érdeklődés, illetve, hogy a speciális boxermotor rendszeres műszaki hibákkal rendelkezett.[4]
1958-at követően, a típus egyetlen példánya a 16. AKÖV-höz került, majd az AKÖV-ök átszervezése után a MÁVAUT kötelékébe, ahol ismeretlen idejű leselejtezéséig szolgált.[5]
Jegyzetek
- ↑ a b Az Ikarus évszázados története 79. oldal
- ↑ Ikarusok, amelyekből nem lett semmi. totalcar.hu. (Hozzáférés: 2018. június 16.)
- ↑ Ilyen Ikarusokat ritkán lát az ember. origo.hu. (Hozzáférés: 2018. június 16.)
- ↑ Úttörő Ikarusok. ikarusbusz.blog.hu. (Hozzáférés: 2018. június 16.)
- ↑ Kísérleti Ikarus autóbuszok - Boszorkánykonyha. retromobil.hu. (Hozzáférés: 2018. június 16.)
Források
- ↑ Az Ikarus évszázados története: Gerlei Tamás, Kukla László, dr. Lovász György: Az Ikarus évszázados története. Budapest: Maróti Könyvkereskedés és Könyvkiadó Kft. 2008. ISBN 9789639005853
Közlekedésportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
