Nyárfa érdestinóru
Nyárfa érdestinóru | ||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||
Leccinum duriusculum (Schulzer ex Kalchbr.) Singer (1947) | ||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||
| ||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyárfa érdestinóru témájú médiaállományokat és Nyárfa érdestinóru témájú kategóriát. |
Nyárfa érdestinóru mikológiai jellemzői | |||||||
| |||||||
| |||||||
|
A nyárfa érdestinóru (Leccinum duriusculum) a tinórúgomba-alkatúak (Boletales) rendjén belül, a tinórufélék (Boletaceae) családjába tartozó Leccinum nemzetség egyik ehető faja.
Előfordulása
Májustól októberig, kizárólag nyárfa alatt növő, egyes helyeken gyakori gombafaj.
Megjelenése
Kalapja 7–12 cm átmérőjű, fiatalon félgömb alakú, majd kiterül, szürkésbarna, sötétszürke, feketésbarna, a bőre a kalap szélén túlnő.
Termőrétege a tönk előtt felkanyarodik, apró pórusú, eleinte piszkosfehér, majd szürkésbarna lesz.
Tönkje 12–20 cm hosszú, 2–4 cm vastag, a közepén gyakran kissé hasas, a tövénél elvékonyodhat, alapszíne fehéres, rajta sötétszürke, feketés, szabálytalanul elhelyezkedő vagy hálózatosan összekötött pikkelyek vannak, a tövénél kissé zöldes.
Húsa a kalapban puhuló, a tönkben megkeményedik, vágáskor vörösödik, majd szürkésfekete lesz, a bázisban kékül vagy zöldül, szaga nem jellegzetes, íze kellemes.
Felhasználhatósága
Kiváló, árusítható csemegegomba, az egyik legkedveltebb érdestinóru faj, de nyersen ne fogyasszuk!
Összetéveszthetősége
Mérgező fajjal nem, csak az ehető Sötét érdestinóruval téveszthető össze.
Források
- Nyárfa érdestinóru a Miskolci Gombász Egyesület (MIGE) honlapján
- Természetkalauz: Gombák. Magyar Könyvklub. 1995.
- Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap