Horváth István (politikus, 1935)

Ez a szócikk a belügyminiszterről szól. Hasonló címmel lásd még: Horváth István (egyértelműsítő lap).

Horváth István
Magyarország belügyminisztere
Hivatali idő 1980. június 27. – 1985. március 29.
Előd	Benkei András
Utód	Kamara János
Magyarország belügyminisztere
Hivatali idő 1987. december 16. – 1990. január 23.
Előd	Kamara János
Utód	Gál Zoltán
KISZ Központi Bizottsága első titkára
Hivatali idő 1970 – 1973
Előd	Méhes Lajos
Utód	Maróthy László
Született	1935. szeptember 1. (89 éves)[1] Paks
Párt	Magyar Szocialista Munkáspárt
Foglalkozás	politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Horváth István témájú médiaállományokat.

Horváth István (Paks, 1935. szeptember 1. –) jogász, bíró, politikus, a KISZ Központi Bizottságának (KB) első titkára, az MSZMP Központi Bizottságának (KB) titkára, az Elnöki Tanács tagja, miniszterelnök-helyettes, belügyminiszter.

Horváth István 1935-ben született a Tolna vármegyei Pakson. Jogászi végzettséget szerzett, majd 1958–59-ben a Kecskeméti járásbíróságon dolgozott bíróként. Ezt követően az MSZMP Bács-Kiskun megyei apparátusába került, először politikai munkatárs, később osztályvezető volt, majd 1968–1970-ben a megyei pártbizottság egyik titkára.

1970-ben a KISZ Központi Bizottságának első titkárává választották, e tisztséget három évig töltötte be, és ehhez kapcsolódóan 1971–1975 között országgyűlési képviselő és az Elnöki Tanács tagja volt. 1973-ban visszakerült Bács-Kiskun megyébe, ahol a megyei pártbizottság első titkári tisztségét töltötte be hét éven át.

1980-ban lett először belügyminiszter. 1985-ben az MSZMP KB titkárává választották, ahol az úgynevezett adminisztratív területet, többek között a Belügyminisztériumot is felügyelte két éven át. 1987-ben, Grósz Károly miniszterelnökké választásakor Horváth ismét a kormány tagja lett, ezúttal miniszterelnök-helyettesként, és továbbra is az adminisztratív terület felügyeletét látta el. Még abban az évben jelentős kormányátalakításra került sor, az addigi öt miniszterelnök-helyettes mindegyike miniszteri posztot kapott, így lett Horváth másodízben belügyminiszter.

Politikai pályafutásának lezárulta a magyarországi rendszerváltás egyik legnagyobb politikai botrányához, az úgynevezett Dunagate-ügyhöz kapcsolódik. 1990. január 5-én nyilvánosságra került, hogy a Belügyminisztérium III/III. Csoportfőnöksége 1989. október 23-a, vagyis az ezt tiltó új alkotmány hatályba lépése után is titkosszolgálati módszerekkel gyűjtött információkat az ellenzéki pártokról és vezetőikről. A heteken át dagadó botrány következtében Horváthnak január 23-i hatállyal le kellett mondania miniszteri tisztségéről.

Stumpf István, Horváth István veje (lányának férje), aki a Dunagate idején az annak kirobbantásában szerepet játszó Fidesz vezetőivel jó kapcsolatot ápolt, 1988–90-ben a Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsának (MISZOT) elnöke és 1989–90-ben a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke volt, 1998-2002-ben pedig az első Orbán-kormányban a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter volt.

• Bölöny József, Hubai László. Magyarország kormányai 1848–2004, 5. kiadás, Budapest: Akadémiai (2004). ISBN 963058106X