Weisz Bernát Ferenc
Weisz Bernát Ferenc | |
Született | 1800. augusztus 1.[1] Lugos |
Elhunyt | 1888. március 31. (87 évesen)[1] Budapest[2] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | bankár |
A Wikimédia Commons tartalmaz Weisz Bernát Ferenc témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Weisz Bernát Ferenc (Lugos, 1800. augusztus 1. – Budapest, 1888. március 31.) nagykereskedő, bankár, a magyar biztosításügy úttörője.
Életpályája
1816-ban kereskedő lett. 1826-ban Szegeden a Trieszti Biztosító képviselője volt. 1838-ban Pesten üzletet nyitott. 1841-ben bankházat alapított. Széchenyi Istvánnal, Kossuth Lajossal és Deák Ferenccel kötött ismeretséget. 1848-ban pénzügyminiszteri osztályfőnökké nevezte ki Kossuth Lajos. A szabadságharc leverése után szabadságvesztésre ítélték. Az abszolutizmus alatt Apponyi György kancellár felszólítására kidolgozta az állami tűzkárbiztosítás tervezetét. 1861-ben beválasztották a fővárosi bizottmányba, ahol számos közintézmény létesítését kezdeményezte.
Kezdeményezte a leányárvaház, a szeretetház felépítését. Ingyen Duna-fürdők, közraktárak és víz- és gázvezeték létrehozását támogatta. Alapító- elnöke volt a Kereskedelmi Akadémiának; az iskolai takarékpénztárak gondolatának népszerűsítője.
A Fiumei Úti Sírkertben lett eltemeteve.[3]
Művei
- Az ingatlanok tűzkártérítésének állami szervezetéről (Pest, 1869)
- Az iskolai takarékpénztárak Magyarországon (Budapest, 1878–1879)
- Az ingatlan állami tűzkártérítés keletkezése és fejlődése Magyarországon (Budapest, 1888)
Jegyzetek
Források
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
További információk
- Weisz Bernát Ferenc (Vasárnapi Újság, 1880. 52. sz.)
- Böngérfi János: Weisz Bernát Ferenc élet- és jellemrajza (Pozsony, 1886)
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1891-1914. Hornyánszky Viktor
- Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. ISBN 963-547-414-8