Weierstrass faktorizációs tétele

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Weierstrass-tétel (egyértelműsítő lap)

A komplex analízisben Weierstrass faktorizációs tétele azt jelenti, hogy komplex számok minden előre megadott megszámlálható halmazához van holomorf függvény, aminek pontosan ezek a nullhelyei. Egy ilyen függvény megadható Weierstrass-szorzatként.

Motiváció

A nullhelyek véges halmazához megadható egy polinom, aminek ezek a gyökei. Ha ezek a 1 , a n C {\displaystyle a_{1},\dots a_{n}\;\in \mathbb {C} } , akkor a polinom ( 1 z a 1 ) ( 1 z a n ) {\displaystyle \left(1-{\frac {z}{a_{1}}}\right)\cdots \left(1-{\frac {z}{a_{n}}}\right)} . Megszámlálható végtelen esetben a megfelelő szorzat nem konvergál, de a konvergencia biztosítható. Erről az

1 z = exp ( log ( 1 z ) ) = exp ( k = 1 z k k ) , z C , | z | < 1 {\displaystyle 1-z=\exp(\log(1-z))=\exp \left(-\sum _{k=1}^{\infty }{\frac {z^{k}}{k}}\right),\quad z\in \mathbb {C} ,|z|<1}

azonosság alapján tényezőket vezet be, amelyek alakja

E n ( z ) := ( 1 z ) exp ( k = 1 n z k k ) {\displaystyle E_{n}(z):=(1-z)\exp \left(\sum _{k=1}^{n}{\frac {z^{k}}{k}}\right)} .

Az E n {\displaystyle E_{n}} egyetlen nullhelye 1 {\displaystyle 1} -nél van, azonban az 1 z {\displaystyle 1-z} -vel szemben az egységkör minden kompakt halmazán tetszőlegesen közel kerül 1 {\displaystyle 1} -hez, ha elég nagy. Ezzel elérhető a végtelen szorzat konvergenciája.

Weierstrass-szorzat

Legyen D {\displaystyle D} pozitív szorzó az Ω C {\displaystyle \Omega \subseteq \mathbb {C} } tartományban, és a k {\displaystyle a_{k}} egy sorozat, amit úgy választunk, hogy D = D ( 0 ) 0 + k a k {\displaystyle D=D(0)\cdot 0+\sum _{k}a_{k}} . Ez azt jelenti, hogy a sorozat végighalad D {\displaystyle D} tartóin a nullpontok kivételével a szükséges multiplicitással. Ez a D {\displaystyle D} divizorhoz tartozó sorozat.

Egy z D ( 0 ) k 1 f k ( z ) {\displaystyle z^{D(0)}\prod _{k\geq 1}f_{k}(z)} a D {\displaystyle D} divizor Weierstrass-szorzata, ha:

  • f k {\displaystyle f_{k}} holomorf Ω {\displaystyle \Omega } -ban
  • f k {\displaystyle f_{k}} -nak pontosan egy egy multiplicitású nullhelye van a k {\displaystyle a_{k}} -ban
  • k f k {\displaystyle \textstyle \prod _{k}f_{k}} normálisan konvergál Ω {\displaystyle \Omega } minden kompakt részhalmazán.

Szorzattétel C {\displaystyle \mathbb {C} } -ben

Minden pozitív D {\displaystyle D} divizorhoz vannak C {\displaystyle \mathbb {C} } -ben Weierstrass-szorzatok, és alakjuk z D ( 0 ) k 1 E k 1 ( z a k ) {\displaystyle z^{D(0)}\prod _{k\geq 1}E_{k-1}\left({\frac {z}{a_{k}}}\right)} . Ahol a k {\displaystyle a_{k}} a divizorhoz tartozó D {\displaystyle D} sorozat.

Következmények C {\displaystyle \mathbb {C} } -ben

  • Minden divizorhoz van meromorf függvény előre megadott null- és pólushelyekhez. Minden divizor fődivizor.
  • Ha h {\displaystyle h} meromorf függvény, akkor vannak hozzá f , g {\displaystyle f,g} holomrf függvények, amelyeknek nincs közös nullhelyük úgy, hogy h = f / g {\displaystyle h=f/g} . A meromorf függvények alkotják a holomorf függvények integritási tartományának hányadostestét.
  • A holomorf függvények gyűrűjében minden gyűrűjében minden nemüres részhalmaznak van legnagyobb közös osztója, habár ez a gyűrű nem faktorizációs gyűrű.

Tetszőleges tartományban

Legyen Ω C {\displaystyle \Omega \subseteq \mathbb {C} } tartomány, D {\displaystyle D} pozitív divizor Ω {\displaystyle \Omega } tartományban, aminek T {\displaystyle T} a tartója, és jelölje T := T ¯ T {\displaystyle T':={\overline {T}}\!\setminus \!T} T {\displaystyle T} torlódási pontjainak halmazát C {\displaystyle \mathbb {C} } -ben. Ekkor a D {\displaystyle D} divizorhoz vannak Weierstrass-szorzatok C T {\displaystyle \mathbb {C} \!\setminus \!T'} -ben. Általában az Ω {\displaystyle \Omega } tartománynál nagyobb területen konvergálnak.

Stein-sokaságban

1895-ben Pierre Cousin tovább általánosította Weierstrass faktorizációs tételét, és bizonyította is C n {\displaystyle \mathbb {C} ^{n}} cilindertartományaira. Arra azonban nem tudott megoldást találni, hogy konstruálható-e meromorf függvény egy adott divizorhoz. EZ volt a Cousin-probléma.

A problémát Jean-Pierre Serre oldotta meg 1953-ban: Ha X {\displaystyle X} Stein-sokaság, akkor egy divizor pontosan egy meromorf függvény divizora, hogyha Chern-kohomológiaosztálya eltűnik H 2 ( X , Z ) {\displaystyle H^{2}(X,\mathbb {Z} )} -ben. Ekkor mivel X {\displaystyle X} Stein-sokaság és H 2 ( X , Z ) = 0 {\displaystyle H^{2}(X,\mathbb {Z} )=0} , minden divizor fődivizor. Ekkor ugyanis a következő sorozat egzakt:

0 O ( X ) M ( X ) D ( X ) H 2 ( X , Z ) 0 {\displaystyle 0\to {\mathcal {O}}^{*}(X)\to {\mathcal {M}}^{*}(X)\to {\mathcal {D}}(X)\rightarrow H^{2}(X,\mathbb {Z} )\to 0}

ahol D {\displaystyle {\mathcal {D}}} a divizorok nyalábja.

Források

  • Reinhold Remmert, Georg Schumacher: Funktionentheorie 2. Springer, Berlin 2007, ISBN 978-3-540-57052-3.
  • Hans Grauert, Reinhold Remmert: Theory of Stein Spaces. Springer, Berlin 2004, ISBN 3-540-00373-8.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Weierstraßscher Produktsatz című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.