Varga Ottó (matematikus)

Ez a szócikk a matematikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Varga Ottó (egyértelműsítő lap).

Varga Ottó
Született	1909. november 22.[1][2] Szepetnek
Elhunyt	1969. június 14. (59 évesen)[1] Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	matematikus, egyetemi tanár, akadémikus
Iskolái	Gymnázium Pavla Országha Hviezdoslava v Kežmarku (1919–1927) Bécsi Egyetem (1927–1928, építészet) Prágai Német Egyetem (1929–1934) Hamburgi Egyetem (1934–1935)
Kitüntetései	Kőnig Gyula-díj (1944)[3] Kossuth-díj (1952)[3]
Sírhelye	Farkasréti temető (6/1-1-28)[4][5][6]
A Wikimédia Commons tartalmaz Varga Ottó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Varga Ottó (Szepetnek, 1909. november 22. – Budapest, 1969. június 14.) Kossuth-díjas matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Debreceni Egyetem Természettudományi Karának első dékánja, a modern differenciálgeometriai kutatások magyarországi elindítója.

A Zala vármegyei Szepetneken született, de ifjú korában családja a felvidéki Poprádra költözött, így középiskoláit már Késmárkon végezte el 1927-ben. Egyetemi tanulmányait a bécsi műegyetemen és a prágai tudományegyetemen végezte, és 1933-ban matematika-ábrázoló geometria szakos diplomát kapott. Ugyanebben az évben a doktorátust is megszerezte, szintén a prágai egyetemen. A következő két évet ösztöndíjasként Hamburgban töltötte. Prága német megszállása után Kolozsvárra ment tanítani a visszaköltözött Ferenc József Tudományegyetemre, ahol magántanárrá habilitálták. 1942-től a debreceni tudományegyetem matematikai intézetében tanár. A háború után Debrecenben telepedett le, ahol 1947-ben nyilvános rendkívüli, majd 1948-ban nyilvános rendes tanár lett. 1950-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1965-től rendes tagja. 1958–1967 között az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem (ÉKME) matematikai tanszékén tanszékvezető tanár. 1967-ben az MTA Matematikai Kutató Intézetébe került, ahol tudományos főmunkatársként a differenciálgeometriai csoportot vezette.

1949-ben Rényi Alfréddal és Szele Tiborral közösen megalapította a Publicationes Mathematicae című nemzetközi folyóiratot. 1944-ben elnyerte a Kőnig Gyula-díjat, 1952-ben pedig Kossuth-díjban részesült.

Fő kutatási területe a differenciálgeometria. 57 publikációja jelent meg hazai és külföldi folyóiratokban. Nevéhez fűződik a Finsler-geometria Cartan-féle megalapozásának új levezetése és részletes kifejtése. Jelentősek eredményei, melyeket a Blaschke-féle integrálgeometriában ért el. Ezeket alkalmazta a Finsler-geometriára és a geometriai optikára. Számos nemzetközi kongresszuson ismertette differenciálgeometriai kutatásait.

• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• Ponticulus Hungaricus - Életrajzok

• Debreceni professzorok művész szemmel, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2012.

• Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem
• Debreceni Egyetem
• A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem matematikusai
• Kossuth-díjasok listája