Ugató bagoly
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Ninox connivens (Latham, 1802) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Ugató bagoly témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Ugató bagoly témájú kategóriát. |
Az ugató bagoly (Ninox connivens) a madarak osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez, a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt John Latham angol ornitológus írta le 1802-ben, a Falco nembe Falco connivens néven.[3]
Alfajai
- Ninox connivens rufostrigata (Gray, GR, 1861) - a Maluku-szigetek északi része
- Ninox connivens assimilis (Salvadori & D'Albertis, 1875) - Új-Guinea keleti része, Manam, Karkar és Daru szigetek
- Ninox connivens peninsularis (Salvadori, 1876) - Ausztrália északi része
- Ninox connivens connivens (Latham, 1801) - Ausztrália délnyugati, keleti és délkeleti része
Előfordulása
Indonézia, Pápua Új-Guinea és Ausztrália területén honos. Természetes élőhelyei a víz közeli erdők és nyílt területek, valamint mocsarak, de előfordul mezőgazdasági területeken és városokban is.[4]
Megjelenése
Testhosszúsága 44 centiméter, szárnyfesztávolsága 85–100 centiméter, testtömege 425–510 gramm.[5]
 |
Életmódja
Madarakkal, kis emlősökkel és hüllőkkel táplálkozik, de rovarokat is fogyaszt.
Szaporodása
A fészkét üreges fatörzsbe rakja és fatörmelékkel béleli ki. Fészekalja 2-3 fehér tojásból áll.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. november 25.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. november 25.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. november 25.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. november 25.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. november 24.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. november 25.)
- Ozanimals.com
- Owlpages.com
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Internet Bird Collection - videók a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
