Tebain

Tebain
IUPAC-név	6,7,8,14-tetradehidro-4,5a-epoxi- 3,6-dimetoxi-17-metilmorfinán
Más nevek	paramorfin
Kémiai azonosítók
CAS-szám	115-37-7
PubChem	5321926
SMILES CN1CCC23C4C(=CC=C2C1CC5 =C3C(=C(C=C5)OC)O4)OC
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	C19H21NO3
Moláris tömeg	311,37
Olvadáspont	193 °C
Oldhatóság (vízben)	oldhatatlan
Oldhatóság	alkohol, kloroform, benzol
Veszélyek
EU osztályozás	Nagyon mérgező (T+)[1]
R mondatok	R26/27/28[1]
S mondatok	S22, S36/37/39, S45[1]
LD50	54 mg/kg (egér, szájon át) 114 mg/kg (patkány, szájon át)[2]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A tebain az ópium-alkaloidok közé tartozó vegyület, összegképlete C₁₉H₂₁NO₃. 1833-ban fedezte fel Pelletier, nevét Thébé óegyiptomi városról kapta. Vékony, fehér kristályokból álló anyag, 170–180 °C-on szublimál. Kémiailag a kodeinnel és a morfinnal rokon, a mákban található több mint 40 alkaloiddal együtt. A mákszalmában 0,005–0,5% tebain fordul elő,^[3] a mákgubó mintegy 0,05%-ot^[4] tartalmaz. Az ópium tebain-tartalma – a gyűjtés idejétől függően – 0,2–3%^[3] (általában 0,2–1%^[4]) közötti. Kábítószernek minősülő anyag,^[5] nem okoz függőséget.^[6] Toxikus,^[7] nagyobb mennyiségben a sztrichninhez hasonlóan görcsöket okoz. Elsősorban intermedierként használják.^[8] Tebain-származék például a buprenorfin.

• Römpp vegyészeti lexikon, Műszaki könyvkiadó, Budapest, 1984.