Táncterápia

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon.
Nem tévesztendő össze a következővel: Táncterápia (film).

A táncterápia, vagy táncos mozgásterápia a mozgás és a tánc pszichoterápiás használata az érzelmek, észlelés, társas kapcsolatok, viselkedés és egyéb fizikai állapotok javítására.[1] Mivel ez egy önkifejező kezelés, a táncterápia a mozgás és az érzelmek kapcsolata.[2] Az alapvető célja a az, hogy egészséges egyensúlyt és teljességérzést nyújtson.[3]

Amióta a táncterápia megszületett az 1940-es években, a népszerűsége egyre nőtt és sokkal komolyabb és hatékonyabb lett. Az évek alatt a táncterápiás gyakorlatok fejlődtek, mégis az alapelv ugyanaz maradt. A legtöbb táncterápiás foglalkozás, az alapelvek hatására, négy fő részre osztható: felkészülés, lappangási idő, beszélgetés és értékelés.[4] Az olyan szervezetek, mint az Amerikai Táncterápiás Egyesület és a Nagy Britanniai Tánc-és Mozgásterápiás Egyesület magas szintű képzést ad professzionális oktatóknak. A táncterápia: mentálhigiéniai rehabilitációs központokban, egészségügyi és oktatási intézményekben, szanatóriumokban és más egészségügyi programokban működik.[5] A táncterápia különböző ágai sokat segíthetnek sokféle betegség és zavar gyógyításában. A táncterápiát említik még mozgásos pszichoterápia és táncterápia néven is.[1]

Története

Habár a tánc évszázadokon át az önkifejezés egyik formája, csak nemrégiben lett terápiás módszer. A táncterápia két nagyobb hullámra osztható. Amerikában megjelenése előtt az 1940-es években, Nagy Britanniában van a táncterápia ötlete a 19. századból az Egyesült Királyságban.[4]

Az első hullám

Marian Chace, a táncterápia ,,Nagy Asszonya’’ az a nő, aki az Egyesült Államokban bemutatta a táncterápiát, és megindította első nagy hullámát.[5] Őt tartják az amerikai táncterápia megalapozójának. 1942-ben a munkája során a tánc nyugati gyógymódként lett bemutatva. Chace eredeti foglalkozása táncos, koreográfus és előadóművész volt. Miután megnyitotta saját tánciskoláját Washington, D.C. –ben, Chace elkezdett azon gondolkozni, milyen hatásai vannak a táncnak és egyáltalán a mozgásnak a tanítványaira.[3] Felkérték, hogy dolgozzon a Szent Erzsébet kórháznak is Washingtonban, egy pszichiáter észrevette jótékony hatását pácienseire Chace táncóráin részt venni.[6] 1966-ban Marian Chace lett az Amerikai Táncterápiás Egyesület első elnöke, egy olyan szervezeté, melyet ő és még sok fiatal oktató alapítottak.[3]

Második hullám

Egészen az 1970-es és 1980-as évekig tartott, mire a táncterápia elterjedt, és felkeltette az amerikai terapeuták érdeklődését. Ez idő alatt a terapeuták kísérletekbe kezdtek a táncot és a mozgást alkalmazni . Ezeknek a kísérleteknek az eredménye: a táncterápiát besorolták a pszichoterápiák közé. A mai értelemben vett táncterápia ebből a második hullámból alakult.[3]

Alapelvek

A táncterápia alapelve: a test és a lélek elválaszthatatlanok.[3]- A test és a lélek kölcsönhatásban van egymással, tehát egy mozgás változtatása mindenre kihat.- A mozgás visszatükrözi a személyiséget.- A terápiás kapcsolat legalább néhány non-verbális közvetettséget igényel, a terapeuta tükörként leutánozza a kliens mozdulatait.- A mozgás jelképes, ezért tudattalan folyamatok is zajlanak közben.- A mozgás-rögtönzés a létezés egy új formáját adja.- A táncterápia a korai non-verbálist a későbbi időkhöz is közelíti.[4] A test, a lélek és a szellem egységéből a táncterápia minden egyénnek teljességérzetet biztosít.[3]

A kreatív folyamat

A kreatív folyamatnak négy fő szakasza van:. Minden egyes szakasz egy kisebb célt tartalmaz, mely összhangban van a táncterápia egészének céljával. Habár a szakaszok egymásra épülnek, a későbbiek során gyakran vissza kell térni egy-egy már továbblépett szakaszra a terápia során. A négy fő rész pedig:- Felkészülés: a bemelegítés. Ekkor alakul ki a biztonság.- Lappangó időszak: nyugodt, jelképes, szabad mozdulatok.- Beszélgetés: a jelentőség érthető. Pozitív és negatív élmények is kialakulhatnak.- Értékelés: A folyamatok összefüggéseinek megbeszélése, felkészülés a terápia befejezésére.[4]

Speciális alkalmazási területek

A táncterápia különféle rendellenességek és betegségek gyógyítására alkalmazható. Főleg a stressz csökkentésére alkalmas, és a test áll a középpontjában.. Más: Autizmus: a terapeuta szenzomotoros kapcsolatot alakít ki, biztosítja az elfogadást és segít tágítani a értelem határait, növeli az érettséget. Tanulási zavarok: fejleszti a szervezőképességet, megtanítja a választást és az irányítást, nagyobb önbizalmat nyújt,segíti tanulásban az egyént. Szellemi visszamaradottság: javítja a testről alkotott képet, a társas kapcsolatok kialakítását megkönnyíti, a motoros és a társalgó készséget fejleszti. Süketség és halláskárosodás: csökkenti az szigeteltség érzését, növeli a kapcsolatteremtés lehetőségeit. Vakság és látáskárosodás: javítja a testről alkotott képet, a motoros képességeket és az öntudatot. Mozgáskorlátozottság: javítja a motoros képességeket és a testkép kialakítását, biztosítja az érzelmek kifejezésének egy új módját. Idős kor: társalgást biztosít, mozgást és visszaszorítja a magányosság és az elszigeteltségérzést. Étkezési zavarok: javítja a testről alkotott képet, ami segít a pusztító életmód befejezésében, feltárja a zavar mögötti jelképeket[3] Poszttraumatikus stressz szindróma: összehozza a múltat és a jelent egy biztonságos helyen, hogy szembe tudjanak nézni a fájdalmas emlékekkel. Parkinson-kór: a ritmus segítségével kontrollt alakít ki a mozgásos tünetek felett, ami javítja a motoros képességeket és az egyensúlyt. Szülés előkészítő: fejleszti a lazító technikát, csökkenti az idegességet, megtanítja a légzést és az energiatakarékosságot, kialakít egy kellő önbizalmat a szülés és a szülővé váláshoz.[2]

Alkalmazási területek

- Rehabilitációs központok; - Egészségügyi létesítmények; - Oktatási intézmények; - Törvényszéki intézmények;- Szanatóriumok;- Betegség megelőző központok;- Egészségfejlesztési programok.[1]

Terapeuták képzése

Az Amerikai Táncterápiás Egyesület a legfőbb szabályzója a követelményeknek az oktatásban és a tréningekben is annak érdekében, hogy valakiből jó táncterapeuta váljon.[1] Általában mesterfokozat szükséges ahhoz, hogy valakiből táncterapeuta legyen. A kezdő szint eléréséhez minimum 700 óra klinikai tréningen kell bizonyítania, a továbblépéshez pedig 3640 óra klinikai tréning szükséges.[6]

Oktatás

6 intézmény foglalkozik mesterfokozatú táncterapeuták képzésével: Antioch Egyetem Angliában, Columbia Egyetem Chicagoban, Drexel Egyetem Pennsylvaniaban, Lesley Egyetem Massachusettsben és Pratt Intézmény New Yorkban.[1];Általában humán szakon szerzett mester vagy doktori diplomával rendelkező egyéneknek van lehetőségük táncterapeuta képzésben részesülni.[2]

A terapeuta és a kezelés szerepe

A terapeuta rendszeresen találkozzon a pácienssel. A kezdő találkozás egy belső diagnózis kialakítását foglalja magába, mely beszélgetés és néhány mozgásos és értelmi teszt kitöltése után alakul ki. Ezek után érthető, hol van a neurológiai vagy a fejlődési hiányosság. Ekkor a kliensnek néhány mozgásmintázat bemutatása következik, mely épp hozzá illik.[7] A mozgásmintázatok gyakorlásával a páciens erősíti a bizonyos idegi folyamatokat, mely az adott folyamat javulásához vezet.[8]

Eredmény

A táncterápia segítségével agyvérzést és agysérülést szenvedett betegnek is javulhat az életstílusa a mozgásos folyamat fejlesztésével, melyek a felfogó képességekre is kihatnak. A tanulási zavarokkal küzdő gyermeknek javíthatja a rendszer kialakítást, a társas viselkedést és az olvasást, valamint a figyelmet és az órákon való tevő részvételt. Segít a felnőtt és gyermek egyéneknek feldolgozni a traumatikus eseményeket és kialakítani egy alkotó érzést.[7]<reg name="god"/>

Jegyzetek

  1. a b c d e “Who We Are,” American Dance Therapy Association, <http://www.adta.org/about/who.cfm Archiválva 2008. november 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
  2. a b c Payne, Helen, Dance Movement Therapy: Theory, Research, and Practice, (Hove, East ok Sussex: Routledge, 2006).
  3. a b c d e f g Levy, Fran J., Dance Movement Therapy: A Healing Art, (Reston, VA: The American Alliance for Health, Physical Education, Recreation, and Dance, 1988).
  4. a b c d Meekums, Bonnie, Dance Movement Therapy, (Thousand Oaks, CA: SAGE Publications Inc.).
  5. a b “Who was Marian Chace?,” American Dance Therapy Association, <http://www.adta.org/resources/chace_bio.cfm Archiválva 2007. július 30-i dátummal a Wayback Machine-ben
  6. a b “Dance Therapy,” American Cancer Society. <http://cancer.org/doctoor/MIT/content/MIT_2_3X_Dance_Therapy.asp[halott link]
  7. a b Hartley, Linda. Wisdom of the Body Moving: an Introduction to Body-mind Centering. Berkeley, CA: North Atlantic, 1995. Print.
  8. Goddard, Sally. Reflexes, Learning and Behavior: a Window into the Child's Mind. Eugene, OR: Fern Ridge, 2005. Print.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dance therapy című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső hivatkozások

  1. http://bodywork.hu/tanc_es_mozgasterapia_pszichologus_szemmel/ Archiválva 2017. augusztus 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
Nemzetközi katalógusok
  • LCCN: sh85035654
  • NKCS: ph126441
  • KKT: 01080153