Richardson-extrapoláció

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

A numerikus analízisben a Richardson extrapoláció egy sorozatgyorsító módszer, amivel felgyorsíthatjuk egy sorozat konvergenciáját. Az eljárás Lewis Fry Richardson angol matematikusról kapta a nevét, aki a technikát a 20. század elején vezette be.[1][2] Birkhoff és Rota szerint „…a gyakorlati számításokban a hasznosságát nem igazán lehet túlbecsülni.”[3]

Gyakorlati alkalmazásai között szerepel a Romberg integrálás, amely Richardson-extrapolációt alkalmaz a trapéz-szabályra, és a Bulirsch–Stoer-algoritmus, amely differenciál egyenletek megoldására használható.

Példa

Tegyük fel, hogy A ( h ) {\displaystyle A(h)\;} egy h n {\displaystyle h^{n}\;} rendű közelítése egy A = lim h 0 A ( h ) {\displaystyle A=\lim _{h\to 0}A(h)} alakú függvénynek, tehát A A ( h ) = a n h n + O ( h m ) ,   a n 0 ,   m > n {\displaystyle A-A(h)=a_{n}h^{n}+O(h^{m}),~a_{n}\neq 0,~m>n} . Ekkor

R ( h ) = A ( h / 2 ) + A ( h / 2 ) A ( h ) 2 n 1 = 2 n A ( h / 2 ) A ( h ) 2 n 1 {\displaystyle R(h)=A(h/2)+{\frac {A(h/2)-A(h)}{2^{n}-1}}={\frac {2^{n}\,A(h/2)-A(h)}{2^{n}-1}}}

a Richardson extrapoláltja A(h)-nak; azaz a hm rendű megközelítése A-nak, ha m>n.

Általános esetben, a „2” tényező helyettesíthető más tényezővel, a lent bemutatott módon.

Gyakran könnyebb elérni egy adott pontosságot R(h)-t használva A(h') helyett, egy sokkal kisebb h' -val, ami problémákat okozhat a korlátozott pontosság (kerekítési hiba) és/vagy a szükséges számítások többlete miatt (ld. lenti példák).

Általános képlet

Legyen A(h) egy megközelítése A-nak, ami a pozitív h lépésszámtól függ, egy A A ( h ) = a 0 h k 0 + a 1 h k 1 + a 2 h k 2 + {\displaystyle A-A(h)=a_{0}h^{k_{0}}+a_{1}h^{k_{1}}+a_{2}h^{k_{2}}+\cdots } alakú hibaképlettel, ahol ai ismeretlen és ki ismert állandók úgy, hogy hki > hki+1.

A keresett érték megadható a

A = A ( h ) + a 0 h k 0 + a 1 h k 1 + a 2 h k 2 + {\displaystyle A=A(h)+a_{0}h^{k_{0}}+a_{1}h^{k_{1}}+a_{2}h^{k_{2}}+\cdots }

összefüggéssel, ami leegyszerűsíthető a nagy O jelöléssel

A = A ( h ) + a 0 h k 0 + O ( h k 1 ) . {\displaystyle A=A(h)+a_{0}h^{k_{0}}+O(h^{k_{1}}).\,\!}

h lépésközt használva és h / t-t egy adott t-re, a két képlet A-ra:

A = A ( h ) + a 0 h k 0 + O ( h k 1 ) {\displaystyle A=A(h)+a_{0}h^{k_{0}}+O(h^{k_{1}})\,\!}
A = A ( h t ) + a 0 ( h t ) k 0 + O ( h k 1 ) . {\displaystyle A=A\!\left({\frac {h}{t}}\right)+a_{0}\left({\frac {h}{t}}\right)^{k_{0}}+O(h^{k_{1}}).}

A második egyenletet beszorozva tk0-val és kivonva az elsőt kapjuk a

( t k 0 1 ) A = t k 0 A ( h t ) A ( h ) + O ( h k 1 ) {\displaystyle (t^{k_{0}}-1)A=t^{k_{0}}A\left({\frac {h}{t}}\right)-A(h)+O(h^{k_{1}})}

egyenletet, amely A-ra megoldva a következőt adja:

A = t k 0 A ( h t ) A ( h ) t k 0 1 + O ( h k 1 ) . {\displaystyle A={\frac {t^{k_{0}}A\left({\frac {h}{t}}\right)-A(h)}{t^{k_{0}}-1}}+O(h^{k_{1}}).}

Az eljárás által egy jobb közelítést értünk el A-ra, kiküszöbölve a legnagyobb hibatényezőt, O-t (hk0). Az eljárás megismételhető még több hibatényező eltávolításáért és ezáltal még jobb közelítés eléréséért.

Egy általános rekurzív összefüggés állapítható meg a közelítésekre:

A i + 1 ( h ) = t k i A i ( h t ) A i ( h ) t k i 1 {\displaystyle A_{i+1}(h)={\frac {t^{k_{i}}A_{i}\left({\frac {h}{t}}\right)-A_{i}(h)}{t^{k_{i}}-1}}}

úgy, hogy

A = A i + 1 ( h ) + O ( h k i + 1 ) {\displaystyle A=A_{i+1}(h)+O(h^{k_{i+1}})} , A 0 = A ( h ) {\displaystyle A_{0}=A(h)} .

Megjegyzendő, hogy a Richardson-extrapoláció lineáris sorozat-transzformációnak fogható fel.

Példa

Taylor-sorbafejtéssel,

f ( x + h ) = f ( x ) + f ( x ) h + f ( x ) 2 h 2 + {\displaystyle f(x+h)=f(x)+f'(x)h+{\frac {f''(x)}{2}}h^{2}+\cdots }

f(x) deriváltja megadható

f ( x ) = f ( x + h ) f ( x ) h f ( x ) 2 h + . {\displaystyle f'(x)={\frac {f(x+h)-f(x)}{h}}-{\frac {f''(x)}{2}}h+\cdots .}

formában.

Ha a derivált eredeti közelítéseit

A 0 ( h ) = f ( x + h ) f ( x ) h {\displaystyle A_{0}(h)={\frac {f(x+h)-f(x)}{h}}}

formában választjuk meg, akkor ki = i+1.

t = 2 esetben az első extrapoláció A-ra

A = 2 A 0 ( h 2 ) A 0 ( h ) + O ( h 2 ) . {\displaystyle A=2A_{0}\!\left({\frac {h}{2}}\right)-A_{0}(h)+O(h^{2}).} lesz.

Az új közelítéshez

A 1 ( h ) = 2 A 0 ( h 2 ) A 0 ( h ) {\displaystyle A_{1}(h)=2A_{0}\!\left({\frac {h}{2}}\right)-A_{0}(h)}

újraextrapolálhatunk,

A = 4 A 1 ( h 2 ) A 1 ( h ) 3 + O ( h 3 ) . {\displaystyle A={\frac {4A_{1}\!\left({\frac {h}{2}}\right)-A_{1}(h)}{3}}+O(h^{3}).} kapva

.

Hivatkozások

  1. Richardson, L. F. (1911). „The approximate arithmetical solution by finite differences of physical problems including differential equations, with an application to the stresses in a masonry dam”. Philosophical Transactions of the Royal Society of London, Series A 210, 307–357. o. DOI:10.1098/rsta.1911.0009.  
  2. Richardson, L. F. (1927). „The deferred approach to the limit”. Philosophical Transactions of the Royal Society of London, Series A 226, 299–349. o. DOI:10.1098/rsta.1927.0008.  
  3. 126. o. Birkhoff, Garrett, Gian-Carlo Rota. Ordinary differential equations, 3rd edition, John Wiley and sons (1978). ISBN 047107411X. OCLC 4379402 
  • Extrapolation Methods. Theory and Practice by C. Brezinski and M. Redivo Zaglia, North-Holland, 1991

Külső linkek

  • Module for Richardson's Extrapolation, fullerton.edu
  • Fundamental Methods of Numerical Extrapolation With Applications Archiválva 2011. június 29-i dátummal a Wayback Machine-ben, mit.edu
  • Richardson-Extrapolation
  • Richardson extrapolation on a website of Robert Israel (University of British Columbia)

  • matematika Matematika-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap