RMS Atlantic

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

RMS Atlantic
Hajótípus	óceánjáró
Tulajdonos	White Star Line
Üzemeltető	White Star Line
Hajóosztály	Oceanic-class ocean liner
Illetőségi kikötő	Liverpool
Útvonal	Liverpool-New York
Pályafutása
Építő	Harland and Wolff
Megrendelés	1870
Építés kezdete	1870
Szolgálatba állítás	1871. június 3.
Szolgálat vége	1873. április 1.
Honi kikötő	Liverpool
Sorsa	1873. április 1-én éjszaka Új-Skócia partjainál sziklának ütközött és elsüllyedt
Általános jellemzők
Hossz	128 méter
Szélesség	12 méter
Merülés	3,35 méter
Összsúly	3,707 tonna t
Hajtómű	Egy hajócsavar, vitorlák
Üzemanyag	szén
Teljesítmény	450 kW
Sebesség	14, 5 csomó
Férőhelyek száma	1166 utas
A Wikimédia Commons tartalmaz RMS Atlantic témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az RMS Atlantic a White Star Line hajózási társaság óceánjárója volt, mely Liverpool és New York között közlekedett. 1873. április 1-én éjszaka Nova Scotia partjainál sziklának ütközött és elsüllyedt, 535 ember halálát okozva. Egészen az RMS Titanic 1912-es katasztrófájáig ez volt az egyik legsúlyosabb tengeri veszteség a hajózás történetében.

Az Atlanticot 1870-ben építették a belfasti Harland and Wolff hajógyárban, ahol a White Star hajói készültek. Ez volt a kor egyik leggyorsabb és legkorszerűbb óceánjárója, habár a gőzgépek mellett a hajó vitorlákkal is rendelkezett. Gőzgépe 600 lóerős (450 kW) volt. Hossza 128 méter, szélessége 12 m, legnagyobb merülése 3,35 méter volt. Maximális sebessége 14,5 csomó, (26,9 km/h) befogadóképessége 1166 fő, súlya pedig 3,707 tonna. Első útjára 1871. június 8-án indult.

1873. március 20-án az Atlantic elindult Liverpoolból fedélzetén 952 fővel, akik közül 835 volt utas. Útközben a kapitány úgy döntött, hogy a halifaxi kikötőben újratölti a széntárolókat.

Halifax elhagyása után, március 31-én éjjel az Atlantic viharba került, és 12 csomóra (22 km/h) lassult. 1873. április 1-én helyi idő szerint 3:15-kor a hajó egy víz alatti sziklának ütközött Mars Island partjainál.

Mind a 10 mentőcsónakot leeresztették, de mind elsüllyedtek vagy összetörtek a heves, magas hullámokban. A hajót gyorsan elöntötte a víz, és félig fel is borult. A vízbe esett emberek kénytelenek voltak úszni, de a viharban ez lehetetlen volt, a legtöbben megfulladtak. A közeli falvakban lakó halászok segítségükre siettek, és köteleket feszítettek ki, amelyeken a túlélők kimásztak a partra.

Legalább 535 ember halt meg, így csak 371-en maradtak életben. A hajó utaslistája azt mutatja, hogy a 952 főből 156 volt nő és 189 gyermek (közülük kettő a hajóút során született). Minden nő és az összes gyermek meghalt, kivéve egy tizenkét éves fiút, John Hindley-t. A legénység tíz tagja elveszett, míg 131 életben maradt.

Ez volt a White Star Line második nagy katasztrófája (az első az RMS Tayleur 1854-es pusztulása volt). Napjainkban a hajó nagy része összetörve hever 40-60 láb (12-18 m) mélyen. A roncsból megmentett műtárgyak megtekinthetők a Maritime Museum of the Atlantic múzeumban, Halifaxban.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a RMS Atlantic című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.