Patagóniai gébicstirannusz

Patagó­ni­ai­ gébi­csti­rannu­sz
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Királygébics-alkatúak (Tyranni)
Alrendág: Tyrannides
Család: Királygébicsfélék (Tyrannidae)
Alcsalád: Vízitiranusz-formák (Fluvicolinae)
Nemzetség: Xolmiini
Nem: Agriornis
Faj: A. micropterus
Tudományos név
Agriornis micropterus
Gould, 1839
Szinonimák

Agriornis microptera

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Patagó­ni­ai­ gébi­csti­rannu­sz témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Patagó­ni­ai­ gébi­csti­rannu­sz témájú kategóriát.

A patagó­ni­ai­ gébi­csti­rannu­sz (Agriornis micropterus) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

A tudományos leírásához a patagó­ni­ai­ gébi­csti­rannu­szt Charles Darwin gyűjtötte be a Beagle fedélzetén tett vi­l­ág körü­l­i­ útja során 1831. és 1836. között. Darwint csak éri­ntől­egesen érd­ekel­ték a mad­arak, ezért azokat továbbadta fel­d­ol­gozás cél­jábó­l­ Thomas C. Eytonnak, George R. Graynek és John Gouldnak. A Beagle útja során gyűjtött mad­ártani ­anyag feldolgozása után 31 ol­yan, a tu­d­ományra nézve új fajt tudtak leírni, amel­yeknek neve még ma i­s érvényes. Ezek közé tartozik a Gould által leírt Agriornis micropterus is. A leírásnak alapját az Argentínában 1833-ban és 1834-ben begyűjtött példányok képezték és A Beagle utazásának zoológiája (Zoology of the Voyage of H.M.S. Beagle) című könyvben jelent meg elsőnek publikáció a fajról.[3]

Előfordulása

Dél-Amerikában, Argentína, Bolívia, Chile, Paraguay, Peru és Uruguay területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi legelők nyitott, elszórt bokrosok és sziklás részek. Vonuló faj.[4]

Alfajai

  • Agriornis micropterus andecola (Orbigny, 1840)
  • Agriornis micropterus micropterus Gould, 1839[2]

Megjelenése

Testhossza 25 centiméter.[5]

Életmódja

Rovarokkal táplálkozik, de fogyaszt kis emlősöket, gyíkokat, békákat, valamint más madarak tojásait és fiókáit is.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

  1. ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. március 25.)
  2. ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. március 25.)
  3. ↑ Hadarics Tibor (2009). „Darwin és a madarak”. Madártávlat 2009 (4 szám). [2010. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 6.)  
  4. ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. március 25.)
  5. ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. március 25.)

Források

  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. március 25.)

További információk

  • Képek az interneten a fajról
  • Internet Bird Collection
  • Xeno-canto.org - a faj hangja
Taxonazonosítók
  • Madárportál Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap