Napkeleti vizeken
![]() | Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek. |
Hazaszeretet | |
![]() | |
Szetogucsi Tókicsi zeneszerző | |
Műfaj | induló |
Szerző | Morikava Jukio |
Dallam | Szetogucsi Tókicsi |
Magyar szöveg | Liszt Nándor |
Sorok | A A B B C C D D |
Szótagszám | 12 12 12 12 12 12 12 12 |
A Hazaszeretet,[1] Napkeleti vizeken, vagy Japán nemzeti dal, korabeli, téves megnevezésén Japán himnusz, avagy eredeti japán címén Hazafias induló (愛国行進曲; Aikoku kósinkjoku) egy japán második világháborús katonadal. Eredeti szövegét Morikava Jukio (森川幸雄) írta, zenéjét Szetogucsi Tókicsi (瀬戸口藤吉, 1868–1941) szerezte. Magyar nyelvre Liszt Nándor (1899–1946)[2] fordította.
Magyar szövege (1941)
![\relative c' {
\new PianoStaff <<
\new Staff { \key g \major \time 2/4
\new Voice {
d8. c16 b8 d | g g a4 | b8. b16 b8 b | b4. r8 | c8. e,16 e8 c' | b b b4 | a8. a16 a8 a | a4. r8 |
d8. d16 d8 d | d d d4 | d8. d16 e8 d | d4. r8 | d,8. d16 e8 d | g a b4 | a8. a16 b8 a | g r d4 |
d2 | g4 a | b4. b8 | a4 g | e2 | g4 b, | d2 ~ | d8 r4. |
d8. c16 b8 d | g g a4 | b8. b16 b8 b | b4. r8 | c8. e,16 e8 c' | b b b4 | a8. a16 a8 a | a8 r g8. g16 |
e'2 ~ | e4 c8. a16 | d2 ~ | d8 r d,4 | b'2 | a4 d, | g2 ~ | g8 r4. \bar "|."
}
\addlyrics{
Nap -- ke -- le -- ti vi -- ze -- ken höm -- pö -- lyög az ár,
Nézd a haj -- nalt, az e -- gen meny -- nyi nap -- su -- gár!
Víz -- ta -- ra -- jon fut a hab, rá ra -- gyog a fény,
Nyolc szi -- ge -- ten süt a nap, tán -- col a re -- mény.
Ó, hogy -- ha vir -- ra -- dá -- sunk szép köd -- je száll,
Ég -- be re -- pül az i -- ma, fel -- tö -- ri ma -- gát.
Tűz -- he -- gyünk, a Fu -- dzsi -- ma zen -- gi a sza -- vát,
Száll a tűz, ég a láng! Ne félj, szent ha -- zánk!
}
}
>>
}](http://upload.wikimedia.org/score/c/r/cr33v5m179kiqknyvmyfmazsfpythtk/cr33v5m1.png)
Napkeleti vizeken hömpölyög az ár,
Nézd a hajnalt, az egen mennyi napsugár!
Víztarajon fut a hab, rá ragyog a fény,
Nyolc szigeten süt a nap, táncol a remény.
Ó, hogyha virradásunk szép ködje száll,
Égbe repül az ima, feltöri magát.
Tűzhegyünk, a Fudzsima zengi a szavát,
Száll a tűz, ég a láng! Ne félj, szent hazánk!
Védte karunk a hazát száz viharon át,
Diadalmat akarunk, élet igazát!
Mert a miénk ez a föld, végtelen egünk,
S őseinktől örökölt drága tengerünk.
Ó, mindig élt e föld és élt Istenünk,
Napkeleti vizeken hömpölyög az ár,
Nézd a hajnalt, az egen mennyi napsugár!
Nippon él, Nippon él! Egy nép, egy a cél!
Nippon arca hova néz? Fölfelé tekint,
Mert a császár, a vitéz hogyha egyet int,
Tiszta szeme csupa fény, áldja meg az ég!
Benne örök az erény, istenivadék!
Ó, fel, fel, hív a császár, menjünk tehát!
Négy a tenger, egy a szív, rajta, figyelem!
Harcra hát, ha odahív, s kész a győzelem!
Merre jár, s kardja vág, nyit majd száz virág!
Japán szövege (1937)
Eredeti szöveg | Hepburn-átírás | Magyaros átírás |
見よ 東海の空明けて | Miyo Tōkai no sora akete | Mijo Tókai no szora akete |
Jegyzetek
Külső hivatkozás
- Magyar változat a YouTube-on (Kalmár Pál előadásában)
- Japán változat a YouTube-on