Nagyszabos

Nagyszabos (Slavošovce)
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Kassai
Járás	Rozsnyói
Rang	község
Első írásos említés	1318
Polgármester	Štefan Bašták
Irányítószám	049 36
Körzethívószám	058
Forgalmi rendszám	RV
Népesség
Teljes népesség	1797 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	127 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	416 m
Terület	15,53 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 43′, k. h. 20° 17′48.716666666667, 20.28333333333348.716667°N 20.283333°EKoordináták: é. sz. 48° 43′, k. h. 20° 17′48.716666666667, 20.28333333333348.716667°N 20.283333°E
Nagyszabos weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyszabos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagyszabos (szlovákul: Slavošovce, 1932 előtt Veľká Slaboška) község Szlovákiában, a Kassai kerület Rozsnyói járásában.

Fekvése

Rozsnyótól 29 km-re nyugatra, a Szlovák-érchegység délkeleti részén fekszik.

Története

1318-ban „Szederjes” néven említik először, a Bebekek csetneki uradalmához tartozott. 1346-ban „Slavosfalva”, 1367-ben „Slauoshaza”, 1378-ban „Zederyes” néven szerepel az írott forrásokban. Lakói szlovákok és ruszinok voltak, akik pásztorkodással, bányászattal, favágással, szénégetéssel foglalkoztak. Már 1396-ban vashámorok működtek a településen. 1427-ben 15 portája volt.

1596-tól 1686-ig török uralom alatt állt. A 17. századtól az Andrássyak birtoka. Lakossága régen vasércbányászatból élt, a községben vashámorok is működtek. 1634-ben két vashámor működött itt. 1709-1710-ben 126 lakos esett áldozatul a pestisjárványnak.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Kis, és Nagy Szlabos. Slavorum villa, Slabosovcze. Két tót falu Gömör Várm. földes Uraik leginkább Andrási, és más Uraságok is, lakosaik katolikusok, és többen evangelikusok, fekszenek Rochfalva felett, Csetnekhez nem igen meszsze; 1561-ben az Ozmanok’ jármát sínylették, 1765-ben pedig elégett vala; határbéli földgyeik a’ lakosoknak számokhoz képest kevesek; 3 vas hámorjok van, mellyekben a’ férjfiak, az aszszonyok pedig lennel is foglalatoskodnak; fájok nintsen.”^[2]

A 18. század végétől papírmalmai üzemeltek, ma itt van Szlovákia egyik legnagyobb, 1817-ben alapított papírgyára. Több céh is működött a településen, így a csizmadiáké, a szabóké és a takácsoké. 1828-ban 102 házában 797 lakos élt.

A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Nagy-Szlabos, csinos és vagyonos tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vármegyékben, Csetnekhez északra 1 1/2 órányira: 14 kath., 780 evang. lak., kik közt sok mesterember találtatik. Evang. anyaszentegyház. Három vashámor. Határán erdeje nincs, csak bokrosa; rétje szinte kevés; de földje bőven van. A csetneki urad. tartozik. Van itt derék papirgyár, melly jó géppapirost készit. Ut. p. Rosnyó 5 1/4 órányira.”^[3]

Borovszky monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Nagyszlabos, a csetneki völgyben fekvő kisközség, körjegyzőségi székhely, 146 házzal és 887, nagyobbrészben tótajkú és ág. ev. h. vallású lakossal. E községre már 1346-ban találunk adatokat, a mikor Szlavosfalva néven szerepel. 1367-ben Slanoshaza, 1498-ban pedig Zlauos alakban említik az egykori oklevelek. Hajdan a csetneki uradalomhoz tartozott, de később kisebb nemesek birtokába került. 1648-ban Fejérváry Zsigmondot, utána Nagybányai Gáspárt, 1697-ben Szathmáry Jánost és 1700-ban ifj. Draveczky János uralta. A török világban messze környéken csak Nagyszlaboson volt keresztény templom és a hívők messze vidékről itt gyűltek össze istentiszteletre. Itt van az I. Magyar Papiripar Részvénytársaság óriási ipartelepe, melyről más helyen részletesebben szólunk. 1848-ban a papirgyárat ágyúöntővé alakították át és itt készítették a magyar tüzérség számára az ágyúgolyókat. A község háromizben majdnem teljesen leégett, ú. m. 1765-ben, 1829-ben és 1836-ban. Az ág. h. ev. templom 1545-ben épült és később 74megnagyobbíttatott. Az egyház több, XVI. századból való szentedényt őriz. A községben van posta, távíró és vasúti állomás.”^[4]

1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 925-en, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 1840 lakosából 1645 szlovák, 147 cigány, 25 magyar.

2011-ben 1967 lakosából 1441 szlovák, 282 cigány, és 14 magyar.

Nevezetességei

• Evangélikus temploma 1395-ben épült gótikus stílusban. A 15–16. században megújították. Barokk oltára és berendezése 1775-ben készült. Reneszánsz keresztelő medencéje 1630-ból való.
• Pavol Emanuel Dobsinsky szülőháza.

Neves személyek

• Itt született 1640-ben Steller Tamás evangélikus tanár és lelkész.
• Itt született 1828. május 16-án Pavol Emanuel Dobšinský szlovák történész, író, a szlovák népmesék és mondák gyűjtője.

További információk

• Hivatalos oldal
• Nagyszabos – Slavošovce /magyar/
• A község a szlovák múzeumok honlapján
• Községinfó
• Nagyszabos Szlovákia térképén^{[halott link]}
• Tourist-channel.sk
• Az alapiskola honlapja
• A község a Gömör-Kishonti régió honlapján
• Nagyszabos Rozsnyó és környéke honlapján
• E-obce.sk

Jegyzetek