Mese (Románia)

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Mese (egyértelműsítő lap).

Mese (Meșendorf, Meschendorf)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Brassó
Község	Szászbuda
Rang	falu
Községközpont	Szászbuda
Irányítószám	507037
SIRUTA-kód	40731
Népesség
Népesség	333 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	15 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 05′ 15″, k. h. 24° 59′ 39″46.087573, 24.99429546.087573°N 24.994295°EKoordináták: é. sz. 46° 05′ 15″, k. h. 24° 59′ 39″46.087573, 24.99429546.087573°N 24.994295°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Mese (románul Meșendorf, németül Meschendorf, a szász nyelven Meschenderf) település Romániában, Brassó megyében.

A megye északi részén, Kőhalomtól mintegy 9 km-re északnyugatra található.

Erdélyi szászok által alapított település, 1332-ben a pápai tizedjegyzék említi először Messendorf néven. A középkorban a falu a kerci apátság tulajdonát képezte.

A reformáció idején lakói felvették a lutheránus vallást. A trianoni békeszerződésig Nagy-Küküllő vármegye kőhalmi járásának részét képezte.

1910-ben 810 lakosa volt, melyből 523 szász, 249 román, 37 cigány és 1 magyar volt.

A Ceaușescu-diktatúra idején a szászok nagy részét Németországba űzték. 1992-ben már 331 lakosából 130 román, 114 cigány, 72 szász és 15 magyar volt. A rendszerváltást követően is folytatódott a szászok kitelepedése, 2002-ben 344 lakosból már 199 román, 124 cigány, 10 magyar 7 szász volt.

A falu erődtemploma 1350 körül épült, Gótikus stílusban. Eredetileg római-katolikus volt, de a reformáció után átalakult lutheránus templommá.

Az erődtemplom fala szabálytalan négyszög alakú, a nyugati részén egy bástyatorony van. A keleti részén is volt egy torony, de azt a várfal egy részével együtt az 1950-es években lebontották.

Oltárát 1999 után biztonsági okokból a segesvári hegyi templomban helyezték el.^[2]

• Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6