Makoto Ozone
Makoto Ozone | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1961. március 25. (63 éves)[1] Kóbe[2] |
Házastársa | Misuzu Kanno |
Szülei | Minoru Ozone |
Iskolái | Berklee College of Music |
Pályafutás | |
Műfajok |
|
Hangszer | zongora |
Díjak |
|
Tevékenység |
|
Makoto Ozone weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Makoto Ozone témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Makoto Ozone (Kóbe, 1961. március 25. –) japán dzsesszzongorista.
Pályafutása
Két éves korában odaült a Hammond-orgonához. Improvizálni hét évesen kezdett. 1968 és 1970 között apjával fellépett meg a japán televízióban. Oscar Peterson albumainak hatása alatt tizenkét évesen zongorázni kezdett. 1980-ban a Berklee Zeneművészeti Főiskolára került, majd Gary Burtonnal dolgozott. Profiként 1983-ban mutatkozott be, aztán visszatért Japánba.
Együttműködve Kimiko Itoh énekessel duettként mutatkoztak be a Montreux-i Jazz Fesztiválon (Svájc) és elkészítette „Kimiko” című albumát.
2010 óta a Kunitachi Zeneművészeti Főiskola dzsessz tanfolyamának vendégprofesszora.
Lemezek
- válogatás
- Ozone (1984)
- After (1986)
- Starlight (1990)
- Breakout (1994)
- Nature Boys: with John Patitucci, Peter Erskine (1995)
- The Trio (1997)
- Dear Oscar (1998)
- Gary Burton, Makoto Ozone Virtuosi (2002)
- Makoto Ozone, Anna Maria Jopek „Road to Chopin” (2009)
- Makoto Ozone (Watts My Witchs Blue – 2012)
- Dimensions with Clarence Penn and James Genus (2017)
Díjak
- 2003: Honorary Doctorate of Music from Berklee College of Music
- 2018: Medal of Honor with Purple Ribbon (紫綬褒章, しじゅほうしょう)
Jegyzetek
Források
- https://www.allmusic.com/artist/makoto-ozone-mn0000670021/biography
- https://web.archive.org/web/20060524082948/http://www.montreuxsounds.com/detail2006.php?fiche=1939
- https://web.archive.org/web/20011003223543/http://www.makotoozone.com/eng/
- Könnyűzenei portál
- Japán-portál