Krasznabéltek

Krasznabéltek (Beltiug, Bildegg)
Római katolikus templom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szatmár
Község	Krasznabéltek
Rang	községközpont
Irányítószám	447040
Körzethívószám	0261
SIRUTA-kód	136973
Népesség
Népesség	1174 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	400
Népsűrűség	10,03 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	163 m
Terület	117,03 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 32′ 55″, k. h. 22° 50′ 29″47.548613, 22.84129247.548613°N 22.841292°EKoordináták: é. sz. 47° 32′ 55″, k. h. 22° 50′ 29″47.548613, 22.84129247.548613°N 22.841292°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Krasznabéltek (románul Beltiug, németül Bildegg) falu és községközpont Romániában, Szatmár megyében.

Szatmár megye déli részén, Erdődtől délre, a Kraszna folyó mellett fekvő település.

A település és környéke már az őskor óta lakott helynek számít, amit az itt talált leletek is bizonyítanak.

1086-ban a hagyomány szerint Szent László király táborozott e helyen, mikor a besenyők ellen harcolt.

1216-ban a Váradi regestrum említi Béltek helységbe való Pált, aki perbe fogta Batári helység flandriai lakosait, minthogy testvérét megölték.

1301-ben Bölcsi Czudar Domokos kap rá királyi adományt. 1342-ben fiai a Kállayak itteni leánynegyedét is megkapják. 1412-ben az Ónody Czudarok elkobzott birtokait Drágh fiai Sándri és György kapták, kik ettől kezdve Bélteki Drágfiaknak nevezték magukat. 1431-ben a Kállayak és a Czudarok perlekednek a Drágfiakkal, de az uradalom 1444-ben végképp a Czudar családé lett. 1470-ben Belthek poss., 1475-ben már opp. Erdeuallya Beltek alakban fordul elő neve. 1470-ben Bélteki Mihály hűtlensége miatt annak birtokait Mátyás király a Drágfiaknak adta, és az övék volt 1555-ig, a Drágfi család kihalásáig.

1556-tól Béltek a Drágfiak kihalása miatt királyi birtok lett. 1569-ben Miksa király Béltek lakosait a törökök környéken végzett pusztításai miatt elszenvedett veszteségeikért, hat évre felmentette mindenféle adófizetés alól. 1592-ben az Erdődy uradalomhoz tartozott, és ezzel a szatmári váré volt. 1633-ban lokácsi Prépostváry Zsigmond kapott rá királyi adományt a hozzátartozó tíz helységgel együtt. 1681-ben az országgyűlés a bélteki vár felépítését kívánta, és azt, hogy a rendek Béltek várát végvárnak tekintsék. Béltek vára azonban nem épült fel, de a Prépostváryaknak sáncokkal ellátott várkastélyuk volt itt.

A Rákóczi-szabadságharc után a bélteki uradalom is gróf Károlyi Sándoré, majd 1772-ben gróf Károlyi Antalé lett, aki királyi adományt kapott a bélteki uradalomra és a mezővárosra is. A Károlyiak az itt lakó reformátusokat kitelepítették a szomszédos Dobra helységbe, és helyükbe Württembergből hozott svábokat telepítettek. Később hozzájuk a közeli Résztelekről áttelepült frankok is csatlakoztak. Ők honosították meg a szőlőtermesztést a környéken.

1862-ben nagy tűzvész volt a településen, ekkor 1–2 ház kivételével az egész város és a templom is leégett.

A templomot gróf Károlyi Alajos építtette újjá.

1900-as évek elején legnagyobb birtokosa a gróf Károlyi család volt.

• Templom – 1482-ben Drágffy Bertalan erdélyi vajda építtette az erdődivel egy időben, s ugyanolyan stílusban.

A templomban van eltemetve Prépostváry Bálint is, kinek sírfeliratát Szirmay Antal őrizte meg:

Ha a nemzet hada támadván, őt kérte,

Ez jószerencsével fogott fegyvert érte.

Ha békesség vala, annak folyásával

Az egész közösség élt szolgálatával.

Kálló, Kassa, Eger ennek bizonysága,

Melyeket vezérlett éles okossága..."

• Bálintfi Ottó magyar filozófus, kritikus, egyetemi tanár, 1948. október 22.
• Ardai L. Attila kanonok, 1941. május 22.
• Urbán János P. Erik ferences szerzetes (OFM), 1981. január 1.

• Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
• Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)
• Berei József: Szatmár vármegye várai
• Nagy Gyula - Századok folyóirat, XI, 1877, 173–175 oldal
• Bujor Dulgău: Sigiliile instituțiilor Sătmărene din secolele XVI – XIX, Editura Muzeului sătmărean Satu Mare, 1997, ISBN 973-97339-8-0, 122 oldal.

• Krasznabéltek honlapja
• Krasznabéltek mezöváros címere
• Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931) [1]