Kontinentális szukkulens sziki vegetáció

A kontinentális szukkulens sziki vegetáció (Camphorosmo-Salicornietalia) a kontinentális sziki szukkulens és egyéves tófenék-vegetáció (Thero-Suaedetea) növénytársulástani osztálya egyik rendje.

Jellemzése

A rendbe sziki pozsgás növények szubkontinentális félsivatagi jellegű, nyílt, fajszegény társulásait vonjuk össze; ezzel a rend a tengerparti Thero-Salicornietalia rend vikariáns megfelelője. A szélsőségesen ingadozó nedvességtartalmú szikes területeken alakul ki: azokon a helyeken, különösen:

a szikes mocsarak peremterületein és
a szikes padkák közti vízerek mentén,

ahol a só akkumulációja a leghosszabb ideig tart, a felszíni réteg sótartalma a legnagyobb. E helyeken övszerűen vagy sávokban alakulnak ki a nyárra erősen kiszáradó, sókivirágzásos vakszik foltok.

Társulásiban obligát halofiton növények vesznek részt; a legfontosabb társulásalkotó fajok pozsgás terofitonok.

Sziksófüves-sóballás társulások

Magyarországon a rendnek egyetlen társulástani asszociációcsoportja fordul elő:

Sziksófüves-sóballás társulások (Salicornion herbaceae Soó 1933) a tengerparti Thero-Salicornion (Braun-Blanquet) társuláscsoport vikariáns analógja. A két csoport fő különbsége, hogy a tengerparti növényzet domináns faja az európai sziksófű (Salicornia europaea, Európában), illetve a tengerparti sziksófű (Salicornia maritima, Észak-Amerikában), a kontinentális szukkulens sziki növényzeté pedig ezek közeli rokona, a cserjés sziksófű (Salicornia prostrata).

További, karakteres pozsgás fajok:

sziki sóballa (Suaeda maritima),
magyar sóballa (Suaeda pannonica).

Ezek mellett gyakran jelenik meg:

sziki ballagófű (Salsola soda),
parti laboda (Atriplex littoralis)

A szikfok-társulások fajai közül rendszeresen áthúzódik ezekre az élőhelyekre:

sziki őszirózsa (Tripolium pannonicum subsp. pannonicum),
sziki laboda (Atriplex hastata),
tatár laboda (Atriplex tatarica),
bárányparéj (Camphorosma annua),
magyar sóvirág (Limonium gmelinii subsp. hungaricum).

Ezek a tengerpartok halofiton növényzetére emlékeztető, meglehetősen fajszegény társulások szinte kizárólag egynyári növényekből állnak. Olyan helyeken jelennek meg, ahol a sókoncentráció annyira nagy, hogy még a legellenállóbb évelő füvek:

közönséges mézpázsit vagy sziki mézpázsit (Puccinellia distans - szin: Puccinellia limosa), a Fertőnél és a Velencei-tónál fertőtavi mézpázsit (Puccinellia festuciformis - szin: Puccinellia peisonis)).

is csak ritkás, szigetszerű csomókban maradnak meg. Ugyancsak foltokban, az őszi esőzések hatására jelennek meg a több nitrogént igénylő libatopfélék:

sziki laboda (Atriplex hastata),
tatár laboda (Atriplex tatarica),
fakó libatop (Chenopodium glaucum),
sziki libatop (Chenopodium chenopodioides),

mint ahogy az iszap is csak foltszerűen halmozódik fel.

Foltokban vagy sávokban dominánsak lehetnek esetleg a budavirág (Spergularia) fajok:

szárnyasmagvú budavirág (Spergularia maritima),
sziki budavirág (Spergularia salina);

ezek a különösen sós vakszikeken a bárányparéjjal (Camphorosma annua) együtt vagy azt helyettesítve is előfordulhatnak.

Elterjedésük

Ezek a Pannonicum flóratartomány jellemző növénytársulásai; a Fertőtől az Erdélyi-medencéig fordulnak elő gyakorlatilag minden, szélsőséges sóháztartású helyen:

a Fertő-vidéki „Lacke”-k szegélyzónájában,
a kiskunsági szikes tavaknál,
a déli Hortobágy kloridos szikesein,
a Vajdaságban és
az erdélyi sós talajokon is.

Rendszertani felosztásuk

Az egyes társulások gyakran a karakterfajok „tiszta állományai”, míg megjelenésük a talaj egyenetlenségeit követő, mozaikos. Utóbbiakban a társulásalkotó faj mellett a fentebb sorolt karakterfajok és a szikfokok áthúzódó fajai változatos kombinációkban jelennek meg – éppen ezért a csoportban viszonylag sok társulást különböztetünk meg.

A csoport hét társulása:

szolonyec vaksziknövényzet (Camphorosmetum annuae Rapaics ex Soó 1933)
szoloncsák vaksziknövényzet (Camphorosma annua-Lepidium cartilagineum-Puccinellia limosa Rapaics 1927, illetve Lepidio-Camphorosmetum annuae lepidietosum Soó 1947)
sziki zsázsás vaksziknövényzet (Lepidietum crassifolii Wenzl 1934)
bajuszpázsitos–sziki sóballás (Crypsido aculeatae–Suaedetum maritimae (Bodrogközy 1966) Mucina 1993)
sziksófűtársulás (Salicornietum europaeae hungaricum Soó 1947)
magyar sóballás (Suaeda maritima resp. pannonica–Spergularia marginata soc. Soó 1933, illetve Spergulario marginatae – Suaedetum prostratae Vicherek in Moravec & al. 1995)
sziki ballagófüves (Salsoletum sodae Slavnić 1948)