Kékszárnyú pitta
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Pitta moluccensis (Müller, 1776) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kékszárnyú pitta témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kékszárnyú pitta témájú kategóriát. |
A kékszárnyú pitta (Pitta moluccensis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pittafélék (Pittidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Philipp Ludwig Statius Müller német zoológus írta le 1776-ban, a Turdus nembe Turdus moluccensis néven.[3]
Előfordulása
Ausztráliában, Dél- és Délkelet-Ázsiában, Brunei, Kambodzsa, Kína, a Karácsony-sziget, Hongkong, India, Indonézia, Laosz, Malajzia, Mianmar, a Fülöp-szigetek, Szingapúr, Thaiföld és Vietnám területén honos.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők, száraz erdők és cserjések, valamint ültetvények és városi környezet. Vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 20 centiméter, testtömege 54-146 gramm.[5]
 |
Életmódja
Rovarokkal táplálkozik.
Szaporodása
Fészekalja 3–4 tojásból áll.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. március 21.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. március 21.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. március 21.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. március 9.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. március 21.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. március 21.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
További információk
- Kép az interneten a fajról
- Internet Bird Collection - videók a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési térképe
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
