Hosszúfarkú gébics
Hosszúfarkú gébics | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Lanius schach Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Hosszúfarkú gébics témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Hosszúfarkú gébics témájú médiaállományokat és Hosszúfarkú gébics témájú kategóriát. |
A hosszúfarkú gébics (Lanius schach) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjén belül a gébicsfélék (Laniidaee) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban.[3]
Alfajai
- Lanius schach bentet Horsfield, 1821
- Lanius schach caniceps Blyth, 1846
- Lanius schach erythronotus (Vigors, 1831)
- Lanius schach longicaudatus Ogilvie-Grant, 1902
- Lanius schach nasutus Scopoli, 1786
- Lanius schach schach Linnaeus, 1758
- Lanius schach stresemanni Mertens, 1923
- Lanius schach suluensis (Mearns, 1905)
- Lanius schach tricolor Hodgson, 1837[2]
Előfordulása
Ázsia területén honos, augusztus végén délre vonul. A Himalájában 3400 méter magasságban is megtalálható. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi sivatagok, szubtrópusi és trópusi gyepek és cserjések, lápok és mocsarak környékén, valamint ültetvények, szántóföldek, vidéki kertek és városi régiók.[4]
Kárpát-medencei előfordulása
Egy alkalommal észlelték a Hanságban, de valószínűleg egy másik gébicsfaj hibridje volt.
Megjelenése
Testhossza 25 centiméter, testtömege 50-53 gramm.[5] Feje teteje szürke, fekete szemsávja van, torka fehér. A többi gébicshez képest hosszabb a farka.
Életmódja
Főként rovarokkal táplálkozik, de a madártojásokat és fiókákat is megeszi.
Szaporodás
Ágacskákból készíti fészkét, szőrrel és tollakkal béleli ki. Fészekalja 4-6 tojásból áll.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig ismeretlen. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. június 18.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. június 18.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. június 18.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. június 18.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. június 18.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. június 18.)
- Magyarországi észlelése
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Internet Bird Collection - videók a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
- Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap