Faktorizációs tétel

A polinomfaktorizációs tétel az algebra egy tétele, amely a polinommaradék-tétel egy speciális esete.[1]

A faktorizációs tétel azt állítja, hogy az f ( x ) {\displaystyle f(x)} polinomnak akkor és csak akkor osztója x k {\displaystyle x-k} , ha f ( k ) = 0 {\displaystyle f(k)=0} (vagyis ha k {\displaystyle k} egy gyöke az f ( x ) {\displaystyle f(x)} polinomnak).[2]

Polinomok faktorizációja

Bővebben: Polinomok faktorizációja

A tételt leggyakrabban polinomok faktorizációjánál és algebrai egyenletek megoldásánál alkalmazzák (mivel ezek a problémák lényegében ekvivalensek).

A tételt úgy alkalmazzák, hogy az ismert gyökökhöz tartozó gyöktényezőket „kiemelik”, így egy alacsonyabb fokú polinomot kell felbontani a többi gyök megtalálása érdekében (amely vélhetőleg könnyebb). A módszer leírható így:[3]

  1. „Tippelgetéssel” vagy valamilyen más módon keressük meg az f {\displaystyle f} polinom egy gyökét, a {\displaystyle a} -t. (A valóságban általában ez a feladat nagyon nehéz, de a tankönyvi példák gyakran úgy készülnek, hogy ez a lépés könnyen megoldható legyen.)
  2. A fenti tételt felhasználva állapítsuk meg, hogy x a {\displaystyle x-a} osztója f ( x ) {\displaystyle f(x)} -nek.
  3. Számítsuk ki a g ( x ) = f ( x ) / ( x a ) {\displaystyle g(x)=f(x){\big /}(x-a)} polinomot például polinomosztással.
  4. Vegyük észre, hogy f ( x ) = 0 {\displaystyle f(x)=0} bármely x a {\displaystyle x\neq a} megoldása, megoldása a g ( x ) = 0 {\displaystyle g(x)=0} egyenletnek. Mivel a g {\displaystyle g} polinom foka eggyel kisebb mint, f {\displaystyle f} -é, így a hátralévő megoldások megtalálását a kisebb fokú g {\displaystyle g} polinom gyökeinek megtalálására redukáltuk.

Példa

Faktorizáljuk a

x 3 + 7 x 2 + 8 x + 2. {\displaystyle x^{3}+7x^{2}+8x+2.}

polinomot. Ahhoz, hogy elinduljuk kezdésnek például próbálgatással megkeressük az első olyan x értéket amire a kifejezés helyettesítési értéke 0 (vagyis gyöke a polinomnak). Például ahhoz, hogy megtudjuk, hogy a fenti polinomnak ( x 1 ) {\displaystyle (x-1)} a faktora-e (vagyis hogy maradék nélküli osztója-e), x = 1 {\displaystyle x=1} -et helyettesítünk a fenti polinomba:

x 3 + 7 x 2 + 8 x + 2 = ( 1 ) 3 + 7 ( 1 ) 2 + 8 ( 1 ) + 2 {\displaystyle x^{3}+7x^{2}+8x+2=(1)^{3}+7(1)^{2}+8(1)+2}
= 1 + 7 + 8 + 2 {\displaystyle =1+7+8+2}
= 18. {\displaystyle =18.}

Mivel a helyettesítési érték 18 és nem 0 ez azt jelenti, hogy ( x 1 ) {\displaystyle (x-1)} nem faktora az x 3 + 7 x 2 + 8 x + 2 {\displaystyle x^{3}+7x^{2}+8x+2} -nek. Legyen a következő kísérletünk az ( x + 1 ) {\displaystyle (x+1)} (vagyis helyettesítsünk x = 1 {\displaystyle x=-1} -et a polinomba):

( 1 ) 3 + 7 ( 1 ) 2 + 8 ( 1 ) + 2. {\displaystyle (-1)^{3}+7(-1)^{2}+8(-1)+2.}

Mivel az eredmény most 0 {\displaystyle 0} , így x ( 1 ) {\displaystyle x-(-1)} , vagyis x + 1 {\displaystyle x+1} , osztója a polinomnak, 1 {\displaystyle -1} pedig egy gyöke a x 3 + 7 x 2 + 8 x + 2 {\displaystyle x^{3}+7x^{2}+8x+2} polinomnak.

A másik két gyököt megtalálhatjuk ha x 3 + 7 x 2 + 8 x + 2 {\displaystyle x^{3}+7x^{2}+8x+2} elosztjuk polinomosztással ( x + 1 ) {\displaystyle (x+1)} -gyel és az így kapott másodfokú polinom gyökeit direkt módon (a másodfokú egyenlet megoldóképletével) megkeressük.

x 3 + 7 x 2 + 8 x + 2 x + 1 = x 2 + 6 x + 2 {\displaystyle {x^{3}+7x^{2}+8x+2 \over x+1}=x^{2}+6x+2}

így ( x + 1 ) {\displaystyle (x+1)} és x 2 + 6 x + 2 {\displaystyle x^{2}+6x+2} osztói a x 3 + 7 x 2 + 8 x + 2 {\displaystyle x^{3}+7x^{2}+8x+2} polinomnak.

Általánosan

Legyen f {\displaystyle f} egy egyváltozós polinom úgy, hogy az együtthatói egy R {\displaystyle R} kommutatív gyűrűből származnak és legyen a R {\displaystyle a\in R} . Ekkor f ( a ) = 0 {\displaystyle f(a)=0} akkor és csak akkor, ha f ( x ) = ( x a ) g ( x ) {\displaystyle f(x)=(x-a)g(x)} valamely g {\displaystyle g} polinomra.

Ha adott egy f {\displaystyle f} polinom és minden gyökét meg kívánjuk találni és adott a {\displaystyle a} akkor g {\displaystyle g} kiszámítható polinomosztással, majd f {\displaystyle f} további gyökeit g {\displaystyle g} faktorizációjával kaphatjuk meg.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Factor theorem című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  1. Sullivan, Michael (1996), Algebra and Trigonometry, Prentice Hall, p. 381, ISBN 0-13-370149-2
  2. Sehgal, V K & Gupta, Sonal, Longman ICSE Mathematics Class 10, Dorling Kindersley (India), p. 119, ISBN 978-81-317-2816-1
  3. Bansal, R. K., Comprehensive Mathematics IX, Laxmi Publications, p. 142, ISBN 81-7008-629-9.