Emil Naumann

Emil Naumann
Született	1827. szeptember 8.[1][2] Berlin[3]
Elhunyt	1888. június 23. (60 évesen)[1][2] Drezda[4]
Állampolgársága	német
Szülei	Moritz Ernst Adolf Naumann
Foglalkozása	zeneszerző zenetudós
Sírhelye	Trinitatis Cemetery
Sablon • Wikidata • Segítség

Emil Naumann (Berlin, 1827. szeptember 8. – Drezda, 1888. június 23.) német zeneszerző és zenei író. Johann Gottlieb Naumann zeneszerző unokája.

Apja Moritz Naumann orvos. Zenei tanulmányai Frankfurtban után, 1842 és 1844 között Felix Mendelssohn Bartholdy tanítványa volt a lipcsei új konzervatóriumban. 1873-ban a drezdai konzervatórium zenetörténettanára volt. Krisztus című oratóriumát már 1848-ban előadták. Szerzett operákat is (Judith és Loreley), de jelentősebb zenei írói munkássága. Főbb könyvei: Deutsche Tondichter von Sebastian Bach bis auf die Gegenwart (1871); Italienische Tondichter von Palestrina... (1876); Illustrirte Musikgeschichte (2 kötet, 1880); Richard Wagner ellen írt füzetei: Musikdrama oder Oper (1876); Zukunftsmusik und die Musik der Zukunft (1877).

• Die Mühlenhexe, vígopera 4 felvonásban, a zeneszerző librettója, Berlin 1862
• Loreley, nagy romantikus opera, librettó: Otto Roquette, Berlin 1889

• Christus der Friedensbote, oratórium (premier Drezda 1848, Sing-Akademie zu Dresden)^[5]
• Der Herr ist König (93. zsoltár) op. 18 (Berlin 2003)
• Die Himmel erzählen die Ehre Gottes (19. zsoltár) op. 17 für 8-stimmig gem. Chor (Berlin 2003)
• Du Hirte Israels, höre (80. zsoltár) (Berlin 2003)
• Herr, der du bist vormals gnädig gewesen (65. zsoltár) op. 19 (Berlin 2003)
• Herr, unser Herrscher (8.zsoltár) (Berlin 2003)

• Illustrirte Musikgeschichte. Die Entwicklung der Tonkunst aus frühesten Anfängen bis auf die Gegenwart von Emil Naumann, K. Professor und Hofkirchenmusikdirektor. Erster Band; Berlin & Stuttgart, Verlag von W. Spemann (Vorwort von 1885)
• Emil Naumanns Illustrierte Musikgeschichte. Vollständig neubearbeitet und bis auf die Gegenwart fortgeführt von Eugen Schmitz. Einleitung und Vorgeschichte von Leopold Schmidt. 30 Kunst- und 32 Notenbeilagen. 273 Textabbildungen. Neunte Auflage; Union Deutsche Verlagsgesellschaft Stuttgart, Berlin, Leipzig (Vorwort zur 9. Auflage von 1928)

• In: Alfred Baumgartner: Propyläen Welt der Musik - Die Komponisten - Ein Lexikon in fünf Bänden. Propyläen Verlag, Berlin 1989, ISBN 3-549-07830-7, 148. oldal, 4. kötet
• Naumann, Emil. In: Wilibald Gurlitt (szer.): Riemann Musiklexikon. 12., völlig neubearbeitete Auflage. Personenteil: L–Z. Schott, Mainz 1961, 297.oldal (Internetes archívumok) (németül)
• Naumann, Emil. In: Nicolas Slonimsky: Baker’s Biographical Dictionary of Musicians. 7. Auflage. Oxford University Press, London, New York, Toronto 1984, ISBN 0-19-311335-X, 1630. oldal (angolul)

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Emil Naumann című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Bokor József (szerk.). Naumann, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X