Csíkos karakara
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Phalcoboenus carunculatus Des Murs, 1853 | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Csíkos karakara témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Csíkos karakara témájú kategóriát. |
A csíkos karakara (Phalcoboenus carunculatus) a madarak osztályának sólyomalakúak (Falconiformes) rendjéhez, azon belül a sólyomfélék (Falconidae) családjához tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Marc Athanese Parfait Oeillet Des Murs francia amatőr ornitológus írta le 1853-ban.[3]
Előfordulása
Dél-Amerika északnyugati részén, Kolumbia és Ecuador területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi magaslati gyepek és cserjések, valamint másodlagos erdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 56 centiméter, szárnyfesztávolsága 110-119 centiméter.[5] Arc része csupasz és sárga. Tollazata fekete, mellét fehér csíkok mintázzák, szárnyfoltja és hasi része fehér.
 |
Szaporodása
Fészekalja 2-4 tojásból áll, melyen 35-37 napig kotlik.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe korlátozott, egyedszáma 670-6700 példány közötti, viszont stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. január 6.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. január 6.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. január 6.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. január 6.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. január 6.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. január 6.)
- Novum állatvilág enciklopédia IV.: Madarak I. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2006. ISBN 963-9334-93-6 – magyar neve
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
- Még több érdekesség a csíkos karakaráról
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
