Égissirgal

Az Égissirgal (sumer: É.GIŠ.ŠIR.GAL, „nagy fény háza/temploma”) az ókori mezopotámiai Urban a holdisten Nanna (Szín) és felesége Ningal szentélykörzete volt. Ugyanígy hívták a babiloni Nanna-szentélyt is.

A III. uri dinasztia a várost, mint birodalmi fővárost és a szentélykörzetet teljesen újjáépítette. A dinasztiaalapító Ur-Nammu, az első igazi zikkuratok építője itt Nanna számára emelt egyet, az Étemennigurt, aminek díszes bejárata volt az Édublalmah és aminek lelke a Nanna-szentély volt. Ezek a Nanna-udvarral együtt alkották Nanna templomát.

A Nanna-templom mellett volt Amar-Szín giparuja, ami Ningal templomát és az entu-papnő székhelyét foglalta magában. A mellettük levő Énunmah templom és kincstár lehetett.

A szentélykörzetnek a zikkuratuval átellenes sarkában volt Ur-nammu és Sulgi Éhurszagja, azaz palotája.

Nabú-naid újbabiloni uralkodó rendkívül nagyra tartotta Szín kultuszát, helyreállítatta az uri szentélykörzetet. Lánya, En-nigaldi-Nanna lett az entu-papnő, akinek rezidenciájában – a giparuban – egy „múzeumot” is berendezett. Itt tárolta többek között Sulgi egy szobrának töredékét, Larsza egyik királyának feliratos agyagszögét, valamint egy kassú kudurrut (birtokadományról megemlékező feliratos határkövet).

Hammurapi 3. évneve szerint felújította a szentélyt.

Roaf, Michael. A mezopotámiai világ atlasza (magyar nyelven). Budapest: Helikon – Magyar Könyvklub (1998). ISBN 963 208 507 8 

Ókori keleti történeti chrestomathia., Szerk.: Harmatta János, Budapest: Osiris. ISSN 1218 9855 (2003). ISBN 963 389 425 5